Madeira

#madeiranapló 2: Az egyetem & hulladékmentes élet

Itt vagyok. Immáron lassan egy hónapja. Az elején meglepődtem, hogy szinte egy kicsit sem ért “kulturális sokk”, szinte az első perctől kezdve otthonosan érzem itt magam. Az jutott eszembe (és ezt utólag mindig így látom), hogy sokkal jobban kezelem a változást, mint azt gondoltam. Volt bennem egy jó nagy adag félelem is az izgatottság mellett szinte egész nyáron, ami az indulás közeledtével napról napra hatványozódott. Viszont az az érdekes, hogy az utolsó pár napban ez az érzés eléggé alábbhagyott. Talán már annyira szétizgultam magam az azt megelőző időszakban, hogy nem maradt bennem hely egy csöppnyivel többnek sem 😀

Amióta itt vagyunk, már két szobatárs cserélődött ki mellettünk. Az első egy 17 éves német csaj volt, aki önkéntesként van itt. A kollégium összetétele eddigi megfigyeléseim alapján 5 rétegből áll: a helyi diákok, az Erasmus diákok, az önkéntesek, az észak-afrikaik (ők szintén valamilyen programon keresztül vannak itt, de 3 évre), illetve pár egyéb lakos, mint például a Jugoszláviából származó tanárunk, aki élete nagy részét Angliában töltötte, másfél éve viszont itt tanít és él. A második szobatársunk, aki Lisszabon mellől származik, csak egy éjszaka erejéig maradt itt, most pedig egy maderai lány van velünk.

AZ EGYETEM

Ahogy azt írtam is az előző részben, nem az egyetem volt az oka annak, hogy ezt a helyet választottam az Erasmus-om helyszínéül. Utánanéztem a sulinak, olvastam más Erasmus diákok tapasztalatait, így nem voltak nagy elvárásaim, ami az oktatás színvonalát illeti. De azért még így is ért egy kis (nem éppen pozitív) meglepetés. Ugyanis annál, ami van, talán egy fél fokkal jobbra számítottam. Elsősorban nem is az órák minősége lepett meg kellemetlenül, hanem a tanárok hozzáállása (tisztelet a kivételnek). A kurzus igazgatónk nagyon kedves teremtés, bár kissé törött angollal beszél. Vele volt az egyik óránk, ami félig portugálul, félig angolul volt, de a második órán mondta, hogy nem muszáj bejárnunk az órákra. A következő két tanárral való találkozás már kicsit sem volt olyan kellemes, mint a vele való. A kurzus igazgató tudatta velünk az elején, hogy egy tantárgyat leszámítva minden kétnyelvű lesz, ám mint az később kiderült, a tanárok még csak arról sem voltak informálva, hogy Erasmus diákok is lesznek az óráikon. Két tanár úgy nézett ránk, mintha betolakodók lennénk, kicsit sem volt kedves a fogadtatás. Az egyik órát le is kellett adnunk, ugyanis a tanár nem volt hajlandó angol munkát elfogadni tőlünk. Az egyetlen angol óránk, amire be is kell járnunk, az egykori Jugoszláviából származó Vladimir-rel van, aki a késői óra ellenére az órákon kávézik és akinek én 10-15 percnél tovább nem tudom követni a lingvisztikai értekezéseit.. Persze ennek biztos csak az az oka, hogy ilyen későn vannak az órák 🙊 Ezenkívül idáig ő volt itt az egyetlen személy, akinek nem kellett magyaráznom, hogy hogy lehetséges az, hogy magyar vagyok, de szlovákiai. Az emberek 90 %-a, akikkel találkoztam, megkérdezte: And when did you move to Slovakia? 🤦🏻‍♀️

Minden órám este van, ugyanis itt a mesterszakosoknak rendszerint csak esti óráik vannak: este 6-tól 10-ig. Az szakunkon csak 5 diák van (velünk, Erasmus diákokkal együtt 9), illetve most csatlakozott egy nyugdíjas férfi. Ebből a szempontból kicsit olyan érzésem volt, hogy akár Nyitrán is lehetnék, hisz ott is minden órán ugyanazok vagyunk, ugyanis nem vagyunk sokan a szakon.

 

HULLADÉKMENTES/MŰANYAGMENTES ÉLET A SZIGETEN

Ez az a dolog, ami itt egy igazi kihívás. A legtöbb bárban alapból mindent műanyagpohárba adnak, de volt már olyan, ahol a kérésemre üvegpohárba kaptam az italom. Ez alól sajnos kivétel az “Erasmus bár”, ahova a legtöbbet járunk: ott a legtöbb, amit tehetek, hogy a már használt műanyagpoharamba kérem a sört. Persze az élelmiszer vásárlás már nem megy ilyen jól, de ha lehet választani, akkor igyekszem mindig olyan termékeket keresni, amik papírban vagy üvegben vannak. Szerintem fontos, hogy kitartsunk az értékeink mellett, bárhol is vagyunk, de azért sokszor könnyű a “tömeggel” tartani. Bár az elején nagyon szigorú és harcias voltam, ha a műanyag elkerüléséről volt szó, be kell vallanom, hogy egy kis idő után azt vettem észre, hogy nem annyira érdekelt, mégha nem is egészen tudatosan, csak egyszerűen hasonlóan cselekedtem, mint a többiek. De ezt gyorsan észrevettem és emlékeztettem magam, hogy igenis van értelme kitartani az értékeink mellett és harcolni azért, amiben hiszünk, vagy éppen azért a világért, amiben élni akarunk. Még akkor is, ha ezzel kilógsz a sorból.

Teljesen azért szerencsére nem lógok ki, ugyanis van itt egy lány, aki szintén műanyagmentes életmódot folytat, de be kellett látnunk, hogy itt ez teljes mértékben nem lehetséges, viszont sok dolgot itt is el lehet kerülni és én megteszem, ami tőlem telik: saját bevásárlótáska, saját textil zsákok gyümölcsnek/zöldségnek, műanyag poharak újrahasználata, elutasítani a szívószálat, hoztam magammal szilárd sampont, fa fogkefét, mosható sminklemosó korongokat, papírzsebkendő helyett textil, stb. Szóval mindennek ellenére sikerül a minimálison tartani itt is a hulladéktermelést. Az pedig szintén szokásommá vált, hogy visszafelé a strandról összeszedem a szemetet, ami az utamba kerül. 🙂 (Az pedig csak plusz, hogy ezzel sikerült inspirálnom a barátnőm is, aki most már követi a példám :))

 

 

You may also like...

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.