Tükörtartó

23 dolog, amit 23 év alatt tanultam

1. Ne szégyelld az érzéseidet. Csak azért, mert mások nem értik azokat, vagy csak mert eleve úgy gondolod, hogy mások nem értenék, nem is vállalod fel az érzéseidet, hanem inkább elnyomod őket. Ne tedd. Egy fontos dolog, amit tanultam: másoknak nem szükséges értenie semmit sem, ami veled/benned zajlik. Nincs szükséged más jóváhagyására ahhoz, hogy érezz egy bizonyos érzést. Mégha más szerint az jelentéktelen, esetleg nevetséges is, nem számít. Egyedül az számít, te hogyan érzel egy adott dologgal kapcsolatban. Az, hogy te hogyan élsz meg valamit prioritás afölött, hogy másoknak mi a véleménye arról.

2. A düh jó. A düh szükséges. A düh egy pozitív érzés, ha képes vagy azt pozitív katalizátorként, hajtóerőként használni. Ha megtanulod azt olyan energiaként használni, amit hasznosíthatsz (pl. kreatívan). Ugyanez igaz a fájdalomra is.

3. Ebből következik az a lecke, hogy: minden nehézséget, csalódást, fájdalmat és kudarcot az életben képesek vagyunk a legnagyobb erőnkké, hatalmunkká fordítani.

4. Az élet változás. Soha semmit sem tudsz kikalkulálni száz százalékosan, nem tudod megjósolni, hogy pontosan (sokszor még csak megközelítőleg sem) hogy fog történni valami. Éppen ezért nem szabad félnem a változástól. Sőt, inkább azt kell keresnem.

5. Ne tartson vissza az, hogy mások mit gondolnak rólad. Ne hagyd magad limitálni. Légy a legteljesebb, legőszintébb kifejezése önmagadnak.

32506428_10212598676302028_5003157117633298432_n l

6. Nincs szükséged senki beleegyezéséhez, egyetértéséhez ahhoz, hogy kövesd az álmaidat, céljaidat. Igen, lesznek, akiknek nem fog tetszeni, amit csinálsz. Igen, lesznek, akik próbálnak majd lebeszélni. Ne foglalkozz velük egy aprónyit sem, csak menj a saját víziód után.

7. A stressztől kipattogok. Nagyon. 😳

8. Megtanultam jobban védeni a környezetet. Tudatosan szemetelni, kevesebb szemetet produkálni (ebben még folyamatosan képezem magam; még hosszú út van számomra a zero-wastig, de úton vagyok), alternatív, környezetbarát megoldásokat keresni. (Ennek nagyon új bejegyzés-sorozat szaga van egyébként. Just sayin’.)

9. Hogy lehetek egyszerre hiperérzékeny és rendkívül erős. Hogy az érzékenységem az, ami igazán erőssé tesz.

10. A meditálás mindig segít. Ha szorongok, meditálnom kell amilyen hamar csak lehet. Ha magam alatt vagyok, ha negatív vagyok, meditálnom kell.

11. A szemlélet, nézőpont kulcsfontosságú. Az élet váratlan kis változások hálója — nem mindig vagyunk befolyással afölött, hogy mi történik velünk, de afölött mindig, hogy hogyan reagálunk rá. Hogy áldozatként tekintek magamra vagy harcosra. Hogy a problémát látom vagy a megoldásokat keresem.

2f220e0a3e32bb7dbff564dbd1b8b6bd

12. Az olívabogyó nem is rossz. Nem értem, miért szedtem ki minden kajából szinte 20 éven keresztül. 🤷‍♀️

13. A kapcsolatok értéke felbecsülhetetlen. Invesztálj legalább annyit a kapcsolataidba, mint saját magad fejlesztésébe, ugyanis a nap végén az előbbi sokkal többet számít és sokkal teljesebbé tesz. Ez egy nagyon fontos lecke volt számomra (mégha sokaknak lehet elég egyértelmű is), ugyanis voltak olyan extrémen introvertált, magamba-fordulós időszakaim, hogy nem igazán kerestem mások társaságát, ami nagy hiba, mert ilyenkor pont az az egyik legjobb gyógyszer. Szintén kissé “elzártam” magam több személytől (vagy legalábbis nem kerestem annyira a társaságukat, mint azelőtt), miután összejöttem a barátommal. Emlékszem, azelőtt elhagyta párszor az a mondat a szám, hogy én aztán nem leszek az a személy, aki miután összejön valakivel, elhanyagolja a barátait, mert láttam erre nem egy példát a környezetemben. Aztán hoppá.. észre sem vettem, miközben megtörtént.

14. Egy másik lecke a kapcsolatokat illetően: légy te az, aki keresi a másikat. Régebben tetszett az az idézet, amelyben valami olyasmi állt, hogy “ha nem keresnek téged, akkor nem hiányzol nekik”. Vagy valami ilyesmi. Mennyire igaz, gondoltam akkor, ha xy nem ír nekem, nem érdeklődik felőlem, akkor miért pocsékolnám az energiám erre a személyre? Na most már ezt kissé máshogy látom. Úgy gondolom, anno félreinterpretáltam ezt a kijelentést, ugyanis 1) mi van, ha a másik ugyanezt gondolja velem kapcsolatban? 2) azt sem árt itt számításba vennem, hogy alapjáraton nem vagyok egy messenger-királynő, ritkán írok rá másokra (most ezen már igyekszek javítani :D), legtöbbször ennek szimplán nem érzem szükségét, másrészt én sokáig furának találtam azt, ha valakire “csak úgy” ráírok, hogy szia-miújság. Hesteg: nem is mondanátok, hogy introvertált vagyok, mi? 😀 Egyébként rossz kapcsolattartó vagyok, ezt beismerem, de épp ezért kell ezen tudatosan dolgoznom, javítanom. Szóval lecke: írj másoknak, hívd fel őket (bár én határozottan a szöveges üzenetekre szavazok 😀 #ennélintrovertáltabbnemlehetek ), légy te az, aki megteszi az első lépést. Ne várj a másikra, hogy megtegye, mert sokszor nagy valószínűséggel az is arra vár.

pexels-photo-669986

15. A legjobb fegyvered a rosszakaróiddal szemben a kedvesség. Azokat az embereket, akiket az villanyozza fel, hogy kifordíthatnak téged a lelki bekédből, vagy ha valamivel megbánthatnak, semmi sem zavarja jobban, mint az, hogy te minden ellenére nem visszatámadsz, hanem kedves leszel velük & még intenzívebben árasztod magadból a pozitivitást, ugyanis ennek pont az ellenkezőjét akarják elérni.

16. Te magad vagy az egyetlen személy, akire ezer százalékban számíthatsz.

17. Minden, amit a vonzalomról tudtam, helytelen volt. Mégpedig az, hogy a vonzalom olyasmi, ami minden esetben azonnal jelen van, méghozzá nagyon intenzíven. Nem. A vonzalom olyasmi, ami kialakul, ahogy egyre jobban megismersz valakit. Sokszor nem a fizikai vonzalomból alakul ki a belső, lélek-szintű vonzalom, hanem pont fordítva.

18. Ha korán kelek, sokkal jobban indul a napom.

19. Megtanultam elfogadni, hogy bár imádok tervezni és pontos időbeosztás alapján végezni a teendőimet, illetve azt, ha vannak fix rutinok a napjaimban, néha besokallok a rendszertől, a saját magam által szabott szabályoktól és több spontaneitásra vágyom, arra, hogy azt csináljam, amihez épp kedvem van. Aztán amikor sokáig nincs rutin és rendszeresség, attól sokallok be. Kész paradox. De megtanultam, vagyis inkább folyamatosan tanulom, hogy ilyen nagy bennem ez a dualitás & hogy mindig ahhoz kell igazítanom a terveimet, ahogy érzem magam.

20. Nem vagyok azonos az elmémmel. Sok más mellett arra is jó a meditálás, hogy ezt tudatosítsuk.

21. Hogy nem vagyok béna a sportokhoz, csak meg kellett találnom azt a formáját, amit élvezek. Alapsulin és gimiben is utáltam a tesiórát, nem voltam hajlékony, nem voltam jó a csapatsportokban, nem bírtam futni és sok ideig hagytam, hogy elhiggyem azt, ahogy mások éreztettek velem: hogy nem vagyok jó, ha sportról van szó. Pedig akkor is szerettem pl. görkorcsolyázni, biciklizni és gördeszkázni. Ezeket tudtam csinálni egyedül is és senki nem mondta meg mit és hogyan csináljak. Gimi végén és fősuli elején elkezdtem itt-ott konditerembe járni, de egyrészt nem tudtam hogy kell a gépekkel tornáznom, attól meg féltem, hogy mások előtt bénázzak, így maradtak az egyszerűbb gépek és a futópad. De alapvetően nem éreztem ott magam valami jól a sok kigyúrt és magabiztos ember között, így aztán azt hittem, ez nem nekem való. Néha eljártam ugyan, de nem volt benne semmi rendszeresség vagy tudatosság. Majd miután összejöttem a barátommal, valamikor elmentünk közösen és segített mindenben: megmutatta, hogyan kell helyesen használnom a gépeket, illetve helyesen csinálni a gyakorlatokat, majd miután elkezdtem gyakrabban látogatni a kondit, segített az edzéstervem kialakításában is. Vele jól éreztem ott magam, figyelmen kívül tudtam hagyni a körülöttem lévő embereket, majd ezután már akkor is, amikor egyedül mentem. És ami a legfontosabb: megszerettem azt, amiről sokáig azt hittem, hogy nem nekem való. Sőt, még élvezem is. Lehet, hogy a futás vagy a kézilabda valóban nem nekem való, viszont a súlyzós edzés igen. Szóval tanulság: ne hagyjátok, hogy mások limitáló, berögzült nézetei, véleményei definiáljanak titeket és visszatartsanak, ugyanis többre vagyunk képesek, mint azt gondolnánk. 💪

22. Hogy a meditálás után a legjobb gyógyszer számomra az, ha kiírok magamból mindent.

23. Hogy mindig légy kedves másokhoz, még ha rossz napod is van és frusztrált vagy, mert sosem tudhatod min megy más keresztül. A kedves szavak és egy mosoly nem kerül semmibe.

34984851_10212766165249147_1981000171462328320_n

You may also like...