Tükörtartó

Szinkronban magammal

Kell ez a hely nekem. Magammal. Egyedül. A gondolataimmal, a belső hangommal, akivel kissé kiestünk a szinkronból. Kell a tér és idő, hogy lelassítsak, hogy újra egymásra találjunk. Amikor nincs semmi és senki más, csak én és a kreatív erő: a legtisztább formája a varázslatnak. Aláfestésnek csend vagy gyengéd zene. A kezemben egy bögre kávé, amitől elhiszem, hogy mindenre képes vagyok. A fejem tele gondolatokkal, a szívem tele érzésekkel. Csendes koncentrálással biztatom őket, hogy ne féljenek a felszínre jönni és láthatóvá válni.

Ne zavarj most. Most nem válaszolhatok. Most befelé kell figyelnem, ott indulok egyszemélyes kincsvadászatra. Csak azt láthatod majd, amit ott találtam, a folyamat egy magányos utazás. De én nem vagyok egyedül: már rég megtanultam, hogy én vagyok saját magam legmegbízhatóbb partnere. És aztán ott van az intuíció, az a kis belső hang: egy darab univerzum mélyen elrejtve sejtjeimben, figyelve minden lépésem, hol halkabban, hol hangosabban suttogva, mi a következő lépés.

Néha elvesztem a kapcsolatot ezzel a belső központommal, a kis hanggal. Olyankor nem is tudom, hol a helyem. Egy majdnem lemerült aksi vagyok töltő nélkül.

Nekem kell a nyugalom, kell a csend, kell az egyedül. Kell az idő, hogy a saját tempómban haladjak, hogy a saját tempómban alkossak. Hogy visszataláljak a lényegemhez.

Ez a hely nekem mindegy is, hogy hol van. Csak legyen elzárva a világtól, csak legyek egyedül, csak ne kelljen sietnem sehová. Mert én így tudok a leginkább szinkronban lenni magammal.

pexels-photo-567953

 

You may also like...

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.